Legnépszerűbb síterepek

Havas sportok

Evezni télen is lehet…

2012-01-31 09:19:00

Hogy hol? A Hévíz-patakon.

Hogy kerül a cipő az asztalra?! Most sokan felkaphatják fejüket, hogy ha havas sportokról írunk, hogy kerül ide az evezés…

Sokáig én sem értettem. Majd bogarat ültettek a fülembe, mikor is meséltek egy vízitúráról, ami csakis télen érdekes, hiszen maga a víz csendes, szinte alig csordogál, mélysége sem rejt magában izgalmakat… Hogy mi benne a kuriózum? A látvány, az érzés… Ugyanis a Hévízi-patakról van szó, ami a Hévízi-tóból ered és 16 km megtétele után torkollik a Zala folyóba.

hévíz patak

A Hévízi-tó Európa legnagyobb gyógyító erejű meleg vizes tava. A tó vizének hőmérséklete a hideg és meleg forrásvizek keveredésének eredménye, télen a tó vize 24-26 °C-os. A Hévízi-patak hőmérséklete a vízreszállás helyén általában 22 °C körüli (ha a tó irányából evezünk a Zala-folyó felé). Ez a tény már önmagában misztikus látványt nyújt, amikor mínusz fokokat mutat a levegő hőmérséklete: a patak felett sejtelmes páraréteg honol, a zenei aláfestést pedig a lassan sodró víz hangja adja.

hévíz patak

A víz hőmérséklete más „ajándékot” is nyújt: hihetetlenül buja vegetáció vár ránk, miközben hónapok óta zöldet csak a piacon és az örökzöldeken látunk. Virágzó tündérrózsák között vág utat a kenu orra, s a vízinövények helyenként olyan sűrűek, hogy érdemes a kis zöld szigeteket könnyű kormányzással kikerülni, mint lelassulni, fennakadni. Időnként a belógó horgászzsinórokra is tekintettel kell lenni, hiszen meleg vízben a hal sem vermel el, itt télen is aktív horgászélet van. S mint megtudtuk, „megterem” itt minden: keszeg, kárász, ponty is…

hévíz

A zöld növényzetben kis szárcsák bukkannak fel időnként és érdeklődve nézik a hajózó népet.

Az indulástól számítva körülbelül 2 km hosszan tart ez az idilli környezet: a levegő hőmérsékletének következtében a víz hőfoka is folyamatosan hűl, s nagyjából ezen a részen vált át észrevétlenül a zöld sárgába, sárgásbarnába, az elszáradt, télre elszunnyadt növények fáradt színébe. A patakmeder szinte kitisztul, a zöld szigetek eltűnnek, a meder szélesebb lesz, s már nincs szükség természetóvó manőverekre.

Itt sem lesz azért érdektelen utunk: egy színpompás jégmadár száz métereken át kísér minket, sőt inkább vezet, sosem enged közel magához, de mégis folyamatosan mutatja magát, csábít, talán a fészkétől tart minket távol e csalafinta módon. Több madarat is látunk a vízen, vízparton, a nagy téli „csendben” most sokkal inkább feltűnik jelenlétük. Egy szakaszon hattyúk úsznak előttünk, majd egy kisebb kanyarban észrevétlenül eltűnnek.

Fél távnál szembeforgalomba kerülünk, van, aki mindezt a másik irányba teljesíti, mondván erre már meg volt, most arra is ki akarta próbálni. Ez persze lehetőséget ad a kölcsönös üdvözlésre, mosolygásra, kipirult, boldog arcok, itt egyformák vagyunk, a hétköznapok gondjait, feladatait magunk mögött hagyva gyerek és felnőtt egyaránt e felejthetetlen élmény birtokosává válik.

Fenékpusztánál búcsút veszünk a lapátoktól, kiemeljük a hajókat és magunk mögött hagyjuk a már borzongtatóan hideg, rideg, élettelennek tűnő patakot. Hova lett a három órával ezelőtti bujaság? Ráadásul vezetőink elmondják, hogy itt gyakran már be is szokott fagyni a víz felszíne.

Búcsúzóul hattyúink ismét megkerülve fejünk felett húznak el, vissza a melegebb vizek felé..

Az élmény mellé szerencse is társult: szélcsendes, napos idő várt ránk, ami a mínusz fokokat figyelembe véve nagy segítség volt. Állítólag, ha nem ilyen hószegény tél van, akkor még varázslatosabb a hófehér világban feltűnő életteli patak.

 

Hozzászólások

Régebbi cikkeinket ide kattintva találhatják.