Legnépszerűbb síterepek

Havas sportok

Szaküzletek, síszervízek, kölcsönzők

Síléc cseréje

2009-10-21 13:30:00

A régi, megszokott és jól bevált sílécünk lecserélésében vagy megtartásában

a racionális indokok mellett emocionálisak is közrejátszanak. Ez utóbbiak általában lassítják, illetve elodázza a cserét. Ezekkel szemben a „tudományos” észérvek nem sokat jelenthetnek, ezért szorítkozzunk az előző, vagyis a racionális indokokra. Ezzel kapcsolatban több kérdés tehető fel, azaz mikor, miért és milyenre váltsuk le az eddigi sporteszközünket. Külön-külön egymástól

függetlenül is indokolhatóak, de egymásra hatásuk nagyon fontos a csere alkalmával. Vegyük tehát a kérdéseket sorra.

Mikor?

Ez ügyben a leggyakoribb az anyagi szempont, miszerint a szezon előtti vagy az idény utolsó harmadában történő vásárlás lényegesen kedvezőbb feltételeket biztosít. Ugyanis a szezon előtt az előző évről megmaradt, egyébként  kifogástalan – az esetek döntő többségében a következő évi termékkel  megegyező – sí olcsóbb, mint az új, a divatosabb, míg az idény vége felé a még meglévő árukészlet eladása motiválja a kereskedőket a jelentősebb árcsökkentésre.

Miért?

Mint tudjuk, semmi sem tart örökké. Vonatkozik ez a sílécekre is. Nagyban befolyásolja lécünk élettartamát, hogy hol és mi módon használjuk. Az utóbbi esztendőkben, mint minden fogyasztási termékre, a sílécekre is vonatkozik, hogy a használati komfortérzésnek az ára az élettartam csökkenése. Adódik ez a polietilén talp vastagságának és a kantni méreteinek gyári csökkentéséből, a síléc szerkezetének olyan fajta változtatásából, amely révén a sí súlyát  mérséklik, de ugyanakkor a léc a rugalmasságát sokkal hamarabb elveszíti. A sílécet az úgynevezett hídjának a megszűnése gyakorlatilag alkalmatlanná teszi a további használatra, azaz „megdöglött”. Ennek a folyamatnak az időtartama

természetesen függ a síző súlyától, stílusától és a használt pályák jellegétől.

Nyilvánvaló, hogy egy sok buckával tűzdelt pályán lényegesen nagyobb terhelésnek van kitéve az eszköz, mintha egy szépen preparált terepen használnánk. Természetesen a buckás terepek nem elkerülendőek, de aki szereti a sízés ilyen fajtáját, akkor annak ahhoz megfelelő lécet kell választania.

Ha kénytelenek vagyunk köves terepen sízni, akkor annak következményei

sokat rontanak a léc élettartamán. A hibák kijavítása olyan csiszolási munkákat igényel, amelyektől az amúgy is vékonyra gyártott talp tovább kopik, használódik, öregszik. Ennek tudatában igyekezni kell kiválasztani azon síjavító

műhelyeket, ahol először feltöltik a kövek okozta mélyedéseket, és utána csiszolják vissza lehetőleg az eredeti magasságig.

Az osztrák „nagyüzemi” síjavítások, ahol automata gépsorokat etetnek a javítandó lécekkel, általában nem veszik figyelembe a mi jogos igényeinket. Így két-három alkalom után a sí szó szerint elfogy, és vehetünk egy újat. Ha a kantni olyan sérülést szenved (ez a héjszerkezetű, habosított lécekre vonatkozik), amely után az eredeti állapot visszaállítása nem lehetséges, szintén új léc vásárlása következhet. Új beruházásra okot adhat még, ha a síző testsúlya a léc megvásárlása óta valamilyen oknál fogva túlzott mértékben megváltozott, és azt  feltételezzük, hogy az előző sít szakmailag jól választották ki.

Váltsunk akkor is, ha a síző stílusváltást határozott el, és a régi léc nem alkalmas annak gyakorlására, hiszen az úgynevezett „egyenes” darabokkal nem lehet a carvingolás technikáját elsajátítani.

Milyenre?

Az igazi problémát az okozza, amikor nem tudjuk helyesen megállapítani a valós szükségletünket és az ahhoz rendelhető modelleket, illetve méretüket. Legtöbbször az emocionális okokból történő váltásból adódnak vitás helyzetek.

A gyárak igen fejlett marketingtevékenysége miatt az emberek gyakran olyan modellekre vágynak, amelyek nem alkalmasak az amatőr síző téli szabadságának kellemes eltöltésére.

A televíziós csatornák Világkupaközvetítései során látjuk azt, hogy a versenyeken jól szereplő sízők a célba érkezés után milyen léceket emelgetnek a kamera felé. Az esetek többségében ezek teljes mértékben különböznek az üzletekben kapható termékektől, legfeljebb a festésük azonos. Tehát a szakemberek nem győzik eleget hangsúlyozni a szükséglet helyes megállapítását (amiben benne van a használat helye, a sítudás mértéke, a síző stílusa, súlya és a sízés gyakorisága is). A gyárak azért gyártanak annyiféle modellt, mert azt a sokfajta igényt szeretnék kielégíteni, amelyet a sízőtársadalom támaszt feléjük. Az érzelmi és divatkövetési okokból cserélni szándékozó vásárlóknak szintén csak azt a tanácsot lehet adni, hogy próbáljanak funkcionális szempontokat is szem előtt tartva, azokat előtérbe helyezve válogatni a különféle színek és formák orgiájában. Fontos szempont: mindenki vegye figyelembe, hogy az ár csak egy szám, önmagában se nem sok, se nem kevés. Így véleményt alkotni annak mértékéről csak akkor tudunk, ha tisztában vagyunk azzal, hogy az érték, amit kapunk, egyenesen arányos-e vele. Ezért célszerű a nagyáruházak akciós polcai helyett a szaküzletek kínálatában válogatni, mert az utóbbi helyeken hozzáértő eladók segítenek a megfelelő választásban.

Hozzászólások