Legnépszerűbb síterepek

Havas sportok

Szaküzletek, síszervízek, kölcsönzők

Leggyakoribb okok a sílécek meghibásodására

2009-10-26 18:36:00

A sílécek meghibásodásának okait két nagy csoportba oszthatjuk. Az egyikbe a rendeltetésszerű használat közbeni, szinte elkerülhetetlen sérülések tartoznak, a másikba pedig a helytelen tárolásból és szállításból fakadó kevésbé látványos, de sokkal súlyosabb „sebesülések”.

Kezdjük az első csoportba tartozó sérülések taglalásával. Sízés közben gyakran előfordul, hogy a hószemcsék által takart élesebb kövek felsértik a léc talpát. Ezek teljesen természetes és jól javítható hibák, melyeket polietilén beolvasztásával, vagy súlyosabb esetekben folt beragasztásával tökéletesen lehet orvosolni. A jobb sízők esetében ezek a  sérülések a sí hossztengelyének irányában vagy csak kis eltéréssel keletkeznek. A keresztben lévő sérülések rossz lécvezetésre utalnak, és ezek a javítás szempontjából is szerencsétlenebb esetek. Amennyiben a sérülés olyan mérvű, hogy a kantnit is megmozdítja, annak javítási lehetőségeit nagymértékben befolyásolja a sí szerkezete. A javítás igen komoly felkészültséget igényel, és nem is lehet minden típusú sílécen elvégezni. Az úgynevezett héjszerkezetű lécek esetében gyakran nincs mihez visszaerősíteni a kiszakadt élt, hiszen egy habosított belső mag nem tud szilárd fogást biztosítani egy utólagosan behelyezett kantninak. Ezért, akinél szempont a későbbi esetleges javítás lehetősége, az a sí vásárlásakor kell, hogy erre is gondoljon. A rétegelt, épített sílécek sokkal alkalmasabbak a majdani javítások „elviselésére” és sérülékenységük is sokkal alacsonyabb szintű. Természetesen az e fajta lécek kissé drágábbak, mint a habosított „közönségsík”, de egy-egy komolyabb sérülés után nem eldobandók, mert javíthatók, és az a síélmény, amit ezek biztosítanak, bőségesen megéri azt az árkülönbözetet, amit a vásárláskor ki kell fizetni.

A kantni javítása után mindenesetre célszerű a későbbiekben a javított oldalt külső élnek használni. Ezt a sí megjelölésével (matrica vagy bármilyen  segédeszköz) könnyen el lehet érni.

A következő meghibásodás, mely egyre ritkábban fordul elő (mert a sípályák gondozottak, jól preparáltak és sima felületet biztosítanak), a síléc úgynevezett lúdtalpassá válása. Ez azt jelenti, hogy a síléc elveszti rugalmasságát (hídját a cipő alatti részen), úgymond elhal. Az ilyen hibák előfordulhatnak attól, hogy a sí kiválasztásakor nem vették figyelembe használója súlyát, illetve ha a síző nagyobb lendülettel két bukkanó közé esik be, és ettől a léc megroppan. Ez javíthatatlan hiba!

Gyakori a sífékek szárnyainak elhajlása. Legtöbbször belépéskor fordul elő, mikor a síző a sarok lenyomásával egy időben nem tolja előre a sílécet. A síkötésbe való belépés előtt a sícipő orrát a ráragadt, megkeményedett hórétegtől meg kell tisztítani. Amennyiben e fontos műveletet mellőzve lépünk be a kötésbe, a cipőre tapadt hó állandó feszültséget okoz, és ez a túlzott terhelés, ami a síkötést rögzítő csavarokon át történik, azok kiszakadását okozhatja. A mai kötések szabvány cipőorr-magasságra készülnek, ezért függőlegesen nem állíthatók. Amennyiben a sarokrésznél marad hó, akkor legfeljebb csak nem tudunk belelépni a kötésbe, vagy ha mégis sikerül lenyomni, az nem rögzül, és az első kanyarban leold, azaz kilépünk belőle.

A második csoportba tartozó meghibásodások sokkal súlyosabb következményekkel járnak, és ezek azok, amelyekről tehet a síléc tulajdonosa.

Ha a szezon utáni vagy a két sízés közötti időszakban a lécek tárolása vizesen, vagy nedves helységben történik, a sí fém részein keletkezett rozsda maradandó és javíthatatlan károsodást okoz. A rozsda nemcsak a kantni látható, 1–1,5 mm-es felületét támadja meg, hanem megy tovább az él sítalp alatti, kb. 10 mm-es részén is. Amennyiben ez megtörténik, megszűnik a szilárd kapcsolat a talp anyaga és a síléc között, azaz a talpat a rozsda letolja magáról. Az ilyen károsodást szenvedett síléc javíthatatlan, így gyakorlatilag értéktelenné válik.

Ennek megelőzésére a szezon utáni karbantartás nagyon lényeges oly módon, hogy a megélezett és talpjavított lécre mindhárom oldalról (talp és a sí két oldala) vastagon felhordják a viaszt, ami páramentességet biztosít még a levegőben lévő nedvességgel szemben is. A viaszolást a következő szezon kezdetén egy egyszerű citlingeléssel el lehet távolítani, majd egy polírozás után újra használható, hibátlan sível kezdhetjük meg az idényt. A másik rendszeresen elkövetett hiba a sízés utáni hó eltávolítása a sílécről oly módon, hogy a léc sarkát a földhöz csapkodják. Ezzel persze nem érjük el a kívánt célt, mert a síkötések megakadályozzák, hogy tiszta legyen a léc, és hozzá kell nyúlnunk  vagy egy kis kefével, vagy a kezünkkel. A sarok földhöz verésétől általában kinyílik a sí szerkezete, sok esetben a kantniból egy darab letörik, és a talp anyaga is elválik a fölötte levő részektől. Ez a fajta hótalanítás hosszú távon nagyon költséges megoldás lehet. Amennyiben a sí szállítása doboz vagy zsák nélkül, a kocsi tetején történik, az súlyos károkat okoz a kötésnek és a talpnak is. Az előttünk lévő gépkocsi felszórja az utak sózására szolgáló anyagot, melynek lúgos kémhatásai a sí legnagyobb ellenségei közé sorolhatók. Mire hazaérve lemoshatnánk, addigra a só már beleitta magát azon részekbe, amelyekhez mosáskor nem is férünk hozzá. A hibák elkerülésének fontos eszköze a sí megbecsülése és szeretete annak érdekében, hogy tovább biztosítsa számunkra azt az élményt, amit csak hibátlan és jó minőségű felszerelés tud adni.

Hozzászólások